Múlt héten szomorúan kellett konstatálnom, hogy a kedvenc netes rádióm megszűnt. Persze rögtön lebiggyedt a szám széle. Hol fogok hallgatni remek 80-as évekbeli italo-discot, discot, szinti-popot, vasárnapi másnaposságot elűzendő? Soha nem hallott sötét electrokat, acideket, ambienteket, hogy fogok így felfedezni? Órákig trash horrorfilmek zenéjére sem hiszem, hogy ezek után rá fogok csodálkozni (John Carpenter zenét is írt a filmjeihez, pl. a The End egy nagyszerű italo-disco).
Persze megértem a srácokat. Kemény munka lehetett végigtúrni a 70-es, 80-as éveket, gyöngyszemek után kutatva, mixeket, bulikat csinálni, képben lenni a modern elektronikus tánczenékben, bemutatni a kezdeteket (Raymond Scott, BBC Radiophonic Workshop, Oscar Sala stb.).
A rádió körül kialakult közösség megpróbál tovább fennmaradni ezen a fórumon: http://www.robotsforrobots.net/. De így már nem lesz az igazi. A CBS.NU még él, de olyan mint egy a szovjet hadsereg által elhagyott laktanya. A falak állnak, a falon van még egy-két Lenin és Brezsnyev plakát, de a padlón már áttört a gaz, a rozsda megrágta a zsanérokat, madarak és rájuk vadászó rágcsálók költöztek a szebb napokat megélt épületekbe. Szomorú.
Az utolsó nóta stílusosan a „Szomorú Vasárnap” volt, persze Billie Holiday előadásában. Mi most búcsúzzunk az eredeti, Seress Rezső féle változattal:
